6. nap Győrszentiván - Mosonmagyaróvár (július 30.)

Map your trip with EveryTrail
Reggel, egy teljesen reménytelen napnak néztünk elébe. A fejezet címe akár lehetne a Technikai gondok tornyosulnak. Délután háromnegyed háromkor még nem gondoltam volna, hogy valaha is Mosonmagyaróvárra fogunk jutni. Ugyanis, ekkor még Győrbe voltunk és nem önszántunkból.

Az történt, hogy reggel pakolásnál, észrevettem, hogy az utánfutóm kereke, teljesen lapos. Ezzel nem is lenne semmi gond. Jó biciklishez méltón, van pumpám, pótgumim, sőt még gumijavító készletem is. Nem is húztam az időt, gyorsan kicseréltem a belsőt, majd nekiálltam pumpálni. És ekkor néhány fújás után, egy hatalmas reccsenéssel eltört a pumpa. Na ez az, amire a legkörültekintőbb bringás sem tud felkészülni. Úgy látszik, hogy még pót-pót pumpát is be kell rakni a csomagba, ha hosszabb útra megy az ember. Most mit csináljak? Tanakodtam magamba. A pumpa törmelékét összerakosgatva, mindenféle kitekert mozdulattal, rászorítottam a szelepre és még sikerült annyi levegőt pumpálni a gumiba amivel, ha nem is messzire, de a legközelebbi benzinkútig el lehetett indulni. Ezután gyorsan befejeztük a pakolást és mentünk rendezni a számlát. A házigazdák oly kedvesek voltak, hogy nem tudtunk csak úgy néhány kedves szó nélkül elindulni. Ebből a néhány szóból egy jó háromnegyed órás beszélgetés kerekedett. A jóízű beszélgetés után elbúcsúztunk és nekivágtunk kerékpárboltot keresni. Először egy autószerviz esett az utunkba. Ide bekéredzkedtem, mert egy gyötrelem volt a puha kerekű utánfutót húzni. Mintha sárba süppedtek volna a kerekek. Kedvesek voltak és műszerrel ellátott levegőtömlővel felfújták nekem a kívánt nyomásra a gumit. Ezzel egy darabig eljutunk, de Győrt semmi képen nem akartam elhagyni pótgumi és egy használható pumpa nélkül. És milyen jól tettem, áldom az eszemet. Nem ez volt az utolsó defektem. Az előző napokban láttunk kerékpárboltot. Most persze ezt a boltot több órás bolyongás után sem találtuk. Ekkor már bennem is kezdett nőni a nyomás. Nem maradt más hátra, mint a város másik végében található Decathlon áruház. Ezt tudtuk, hol van, de pont az ellenkező irányba, mint amerre mennénk és ráadásul jó messze. A dühtől fortyogva tekertünk 6 km –t az áruházig. Ekkor fél tizenkettő körül járhatott az idő és a nap is kegyetlenül szórta sugarait. Az aszfalt felett hullámzott a levegő. Tipikusan az a fajta hőség, amire azt mondják az okosok, hogy ilyenkor fedezékbe kell vonulni. Mondtam is Ildikómnak, hogy most már nem kell sietni, mert ebben a nagy melegben, úgysem indulunk el. Kerestünk egy árnyas helyet, ahol letelepedtünk, majd felváltva mentünk be vásárolni. Ildikóm vett magának egy bicajos nadrágot, mert a régi túl rövid volt és a nyereg kidörzsölte a combjait, én megvettem a pótgumit és az új pumpát. Nem volt olcsó, ellenben szuper ketyerére sikerült szert tenni. Picire összecsukható, de teleszkópos és kihúzva kétszer olyan hosszú, mint összecsukva, így egy tolásra jó nagy adag levegőt lehet vele fújni. A tetejét el lehet forgatni 90 fokkal így, egy kis fogantyúvá válik, és ki lehet belőle húzni egy kis tömlőt is. Ja, és még egy kis nyomásmérő is van rajta. Nagyon kényelmesen lehet vele pumpálni. Egyszerűen nagyszerű szerkezet. Aki már pumpált ilyen pici, rövid pumpával az most érti, hogy miért ömlengek ennyit egy egyszerű pumpáról. Mire mind a ketten végeztünk a vásárlással már fél egy volt. Az itteni környezet, nem volt túlságosan felemelő, ezért úgy döntöttünk, hogy gyorsan visszakerekezünk Győr belvárosába, és ott mulatjuk el a nap legmelegebb óráit. Ott, mégiscsak kellemesebb a várakozás. Így is tettünk, és egy jégkása árus szomszédságában vertünk tanyát. Végigkóstoltuk az összes ízű és színű jeges italt. Húúú! Nagyon jól esett abban a nagy forróságban. A városnézéshez, most semmi kedvünk nem volt. Még egy ilyen haszontalan napot! Bár a kánikula még nem csillapodott, de háromnegyed háromkor elindultunk az erre a napra tervezett szakasz leküzdésére.

Az útvonal, Győrszentiván – Győr – Győrújfalu – Győrzámoly – Győrladamér – Dunaszeg – Ásványráró – Hédervár – Darnózseli – Arak – Halászi – Mosonmagyaróvár.

A táv 56 km.

Előjáróban elmondom, hogy utunkat Győrtől, Mosonmagyaróvárig végig kerékpárúton tettük meg. Ez valami fantasztikus. Gondtalanul bicikliztünk, élveztük a tájat és azok a fránya autók sem zavartak minket, az egész úton. Tudtunk egymás mellett menni, beszélgetni, idétlenkedni anélkül, hogy bárkit zavartunk volna ezzel. Emelkedők egyáltalán nem nehezítették az utat. Hát persze! Hiszen még mindig a Kisalföldön vagyunk. A szembeszél viszont nagyon erős volt, emiatt meglehetősen nehezen haladtunk. Ugyan szidtuk a szelet, de így utólag visszagondolva, nem tudom, hogy a perzselő melegben hogy tudtunk volna léghűtés nélkül haladni. Most, hogy így elkalandoztam, visszaugranék az elejére. Ott tartottam, hogy elhagytuk Győrt. A szelet leszámítva kellemesen gurguláztunk csomagjainkkal megpakolva a jó minőségű kerékpárúton Győrújfalun, Győrzámolyon és Győrladaméren keresztül Dunaszegig. Itt van egy kis, Falumúzeum és úgy voltunk vele, hogy mivel már fél öt volt, nem lesz lehetőségünk több múzeumot meglátogatni. És azért jó lenne valamit látni is ezen a szép túrán. A Falumúzeumot az Országút utcáról (amelyen mi is betekertünk a településre) jobbra nyíló, Fő utcában találjuk. Zárt ajtó fogadott minket, de itt is, mint annyi helyen ezen a vidéken, egy cédula volt az ajtóra, kitűzve, melyen egy telefonszám virított.

A késői időpontra tekintettel, egy kicsit félénken kezdtem a telefonomba pötyögni a számokat. Gondolom, már mondanom sem kell, egy kedves női hang szólalt meg vonal másik végén. Hívásunknak nagyon örült és biztosított minket, hogy néhány perc múlva a múzeumhoz ér és a legnagyobb örömmel kinyitja nekünk. Hát megmondom! Nagyon szépen összeállított kiállítást nézhettünk meg a régi falusi élet emlékeiből és tárgyaiból. Maga a kiállítási terület nem nagy, de az, szépen be van rendezve. Beszélgettünk a hölggyel és elmondta, hogy sajnos kevesen keresik fel a Falumúzeumot ezért, nem éri meg állandóan ott ülni valakinek. Erre találták ki ezt az ajtóra kifüggesztett telefonszámos megoldást. Úgy gondolom praktikus, mert manapság mobiltelefonja, már mindenkinek van és bejelentkezés után, néhány pillanat alatt odaér a megbízott személyzet. Mielőtt továbbindultunk volna, felhívták a figyelmünket Dunaszeg, a múzeum mellett található, Kegyeleti Parkjára. A hölgy elmondása szerint, nem érdemes kihagyni. Megfogadtuk a jó tanácsot, és továbbindultunk a Fő utcán a templom felé. Néhány métert tettünk meg, és már oda is értünk a park bejáratához. Nem állítottak valótlant, amikor azt mondták, hogy nem érdemes kihagyni. A késő délutáni fényekben fürdőző, korábban temetkezési helyül szolgáló terület, különös nyugalmat árasztott. Régi sírkövek, szépen gondozott gyep és padok szolgálják a nyugalomra és merengeni vágyókat. Készítettünk néhány fotót, majd indultunk tovább, mert várt még ránk egy 100 éves fekete nyár és Árpád fája amely több mint 700 éves. Eme természeti látnivalókat mindenképpen szerettem volna megtekinteni, és lehetőleg még világosban. A 100 éves fekete nyárt, Ásványráró előtt, az út mellett találtuk meg. Nem lehet eltéveszteni, mert már messziről látszik hogy ezt a fát, egy egész évszázad viszontagságai formálták. Odamentem és átöleltem a törzsét. Micsoda méltósággal áll itt dacolva az idővel ez a matuzsálem! A fekete nyár mellett építettek egy kálváriát is, amelynek a természet és az ember alkotásának a harmóniáját hivatott ábrázolni. Bocsássanak meg nekem az építők, de én, inkább maradok a természetnél.

Ezután Héderváron az Árpád Fáját kerestük meg. Elképzelni nem tudtam, hogy milyen lehet egy 700 éves fa. Ezt a célpontot sem volt nehéz megtalálni, hiszen a főútról jól látszik a templom, amelynek a kertjében áll. Nah, hááát! Szóval, ez egy óriási csalódás volt. Most ezt úgy kell elképzelni, hogy a 700 éves fa, nem áll másból, mint egy szétkorhadt fatőrzs csonkjából. Igaz ebből a csonkból, jól látszik, hogy mielőtt jobb létre szenderült volna, uralta a tájat, mert bizony volt ott törzskerület rendesen. Egy ember simán elfér benne. Kissé csalódottan mentünk tovább, de néhány percre megálltunk a Khuen-Héderváry-kastélynál és besétáltunk annak védett parkjába. Inkább itt kellett volna azt a kevés időt eltölteni, ami Hédervárra maradt. Nagyon szép a park. Arak települését háromnegyed nyolc után hagytuk el. Ekkor úgy döntöttem, hogy módosítjuk a tervezett utat és nem Halászin keresztűl megyünk Mosonmagyaróvárra, hanem lerövidítjük az utat Máriakálnok felé. A kempingbe már így is sötétbe értünk, hatalmas szúnyograjjal a nyomunkba. Az egész napos szembeszél alaposan kivette az erőnket. Mondhatnám úgy is, hogy rettenetesen elfáradtunk ezen a rövidke úton. Mivel volt lehetőség olcsón, lakókocsit bérelni, ezért ezt a megoldást választottuk és nem vacakoltunk a sátorveréssel. Vacsora után, gyorsan jött az álom. Nem kellett a bárányokat számlálgatni.

A nap tanulsága: Ezt az útvonalat egyértelműen és bátran ajánlom mindenkinek. Gyerekektől a nyugdíjasokig. Végig kerékpárúton, sík terepen és csodaszép településeken keresztül biciklizhetünk.

Látnivalók: Ásványráró – 100 éves Fekete nyár (külterület, GPS koordináták: 47.8382 / 17.5073). Kálvária (külterület, GPS koordináták: 47.8176 / 17.4998).; Hédervár – Boldogasszony-kápolna a XIII.-XV. századból (Boldogasszonysor, GPS koordináták: 47.8354 / 17.4617. Bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-215-642). Khuen-Héderváry-kastély és annak védett parkja (Fő u. 47.). Árpád fája. Több mint 700 éves (Fő u. GPS koordináták: 47.833 / 17.4644). Burgonyabogár-emlékmű (Hédervár, Park). Ifj. gróf Khuen-Héderváry Károly kopjafája (Fő u.). Khuen-Héderváry családi sírbolt (Fő ú.). Kont-fa (Fő u. 46.). Pestis-oszlop (Ady Endre u.). Római katolikus templom (Petőfi u. 3.).; Mosonmagyaróvár – Agrártudományi Egyetem Gyűjteménye (Vár 2. Hétvégén bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-566-637). Cselley-ház, múzeum (Fő út 19.). Hanság élővilága kiállítás (Vár 4.). Hansági Múzeum (Szent István király út 1.). Lápmezők (külteület GPS koordináták: 47.8477 / 17.2867). Óvári vár (Vár 2.). Római katolikus templom a XVIII. századból (Szent László tér 1.). Városháza (Fő u. 11.). Evangélikus templom (Magyar u. 35.). Győr-Moson-Sopron Megyei Tűzoltó-kiállítás (Alkotmány u. 16.). Lábas ház a XVIII. századból (Szt. László tér 6.). Lenau-ház (Fő út 1.). Lourdes-i kápolna (Hámán Kató u. 2.). Lucsinyi Szent Anna-kápolna (Hámán Kató u. 2.). Mayr-ház a XVII. századból (Fő út 3.). Piarista rendház (Fő u. 4.). Régi városháza (Fő u. 6.). Római katolikus plébániaház (Szent László tér 1.). Római katolikus plébániatemplom (Szent István király u. 110.). Rozália-kápolna (Kápolna tér). Városi malom a XVII. századból (Fő u. 43.). Volt Fekete Sas fogadó, már a z 1600-as években is állt (Fő u. 9.). Volt Korona szálló (Szent István király u. 122.). Wallisch-ház (Fő u. 14.).

5. nap Lébényi kirándulás (július 29.)

Map your trip with EveryTrail

A reggeli ébredés nem volt zökkenőmentes. Még mély álomban voltam, amikor hét órakor megszólalt az ébresztő. Ezt nagyon utálom! Ilyenkor nagyon morci vagyok. Csak tíz percet még! Ezzel lenyomom szundi üzemmódra a telefont. Becsukom a szemem. Megint ébreszt! Mintha csak egy másodperc, telt volna el. Ilyen nincs! Izmaimba nincs erő. Csak fekszek, és hunyorogva nézem a plafont. Ildikóm bezzeg, vigyorogva fekszik mellettem. Persze aki, nem ír naplót hajnalbanyúlóan, annak könnyű. Kelletlenül mászok ki az ágyból. Na, szép kis napnak nézünk elébe! Pedig erre a napra tervezett túrát vártam a legjobban. Lébénybe egy XIII. századi templomot néztem ki úticélként. Az Interneten már sokat olvastam a lébényi monostorról, és megmondom őszintén nem kis várakozás előzte meg ezt a kirándulást. Az útvonal, Győrszentiván – Győr – Révfalu – Győrújfalu – Győrzámoly – Győrladamér – Dunaszeg – Gyulamajor – Mecsér – Lébény – Mosonszentmiklós – Öttevény – Kunsziget – Győr – Győrszentiván. A túra hossza 74,3 km, sík terepen. Optimális körülmények között könnyű útvonal.

Nyögvenyelős ébredés után, félkómában főztem le reggeli kávémat. Éreztem, ahogy ereimben szétárad a mennyei manna, de a bódultság nem múlt el teljesen. Ezen még a reggeli zuhanyozás sem segített. Ildikóm energiától kicsattanva, én erőtlenül ültem bringára. Úgy terveztük, hogy most reggelinket majd út közben szerezzük be, de ez sem ment simán. Két boltba is be kellett menni, mire mindent meg tudtunk venni, amit akartunk. Az első közértbe volt pékáru, de paradicsom és a felvágott kifogyott. Ezeket egy másik faluba tudtuk beszerezni. Itt már nagyon nyűgös voltam. Nem hiszem el, hogy ilyen nehezen indul ez a várva várt nap! A bolt előtt, volt egy kis árnyas pad. Ezt kihasználva, itt letelepedtünk, és jóízűen elfogyasztottuk reggeli étkünket. Éreztem, hogy meg kell innom még egy kávét, mert ilyen szédelegve nem fogok messzire jutni. A bolt mellet volt egy flancos vendéglő. Olyan pincéres kiszolgálós. Na ez kilőve. Nem akarunk több száz forintot fizetni egy gyűszűnyi kávéért. És ekkor megláttam egy kis büfét. Lehet, hogy kocsma volt, de a fene se tudja. Ez jó lesz! És kikértem a két presszót. Megmondom őszintén, ilyen szörnyű, kávét, amit itt adtak, még életemben nem ittam. Lehet, hogy mégiscsak a puccos vendéglőt kellett volna választani? Mindenesetre tanultam a történetből. Ezután jóllakottan és a koffeintől felpörgetve tekertünk tovább. Sík vidéken vezet az út. Errefelé, erőteljesen érződik a táj alföld jellege. Utunkon nem sok az árnyék. Nagyon meleg van. A Nap, folyamatosan a bal vállunkat perzseli. Már érzem azt a kellemetlen égő érzést, és nincs nálam olyan póló, ami megvédené pecsenyepírosra sült karomat. Jó lenne egy kis árnyék, de sehol semmi. Mecsér és Lébény között egy hosszú kerítés végénél, az út mellett, érdekes szobrokra leszünk figyelmesek. Egy szekér, szerű valami van összerakva, rajta egy nagy CSÁRDA felirattal. Mellette egy jobbra nyíló fákkal övezett, hosszú bekötőút amely egy távoli épületnél végződik. Végre ÁRNYÉK! Itt adtunk magunkat egy kis pihenőt a fák nyújtotta „hűvösben”. Jól is esett ez a kis szieszta. A csárda tulajdonosa valami fafaragó féle lehet, mert több szobrot is felfedeztünk ezen a helyen. Nagyon szép munkák. Le is fényképeztem őket. Rövid pihenő után erőt vettünk magunkon és folytattuk a túrát. Nem akartunk sokat aszalódni a napon, ezért innen megállás nélkül fél óra alatt tekertünk Lébénybe. Egyenesen a XIII. századi templomhoz vezetett az utunk. Amikor odaértünk zárva találtuk, de az ajtóra kifüggesztett cetlire kiírták a gondnok telefonszámát. A telefont egy kedves hölgy vette fel és tájékoztatott, hogy néhány perc múlva ideér. Gondoltam addig néhány fényképet lövök, de alig vettem elő a gépemet, már meg is jelent a hölgy. A templomba belépve átölelt annak ódon hangulata. Fantasztikus! Felülmúlta várakozásomat. Összességében engem, egy az egyben, az ócsai premontrei prépostság templomra emlékeztet. Csak ez kisebb. Megtudtuk, hogy a templom szomszédságában egy fotókiállítás is van, az El Camino zarándokútról. Mivel a téma fokozottan érdekel, nem gondolkodtunk sokat, átmentünk és megnéztük. Óriási élmény volt. Az itt látott képek megerősítettek azon elhatározásomban, hogy ezt nekünk egyszer végig kell járnunk. Lébényből négy óra körül indultunk el és tizenöt perc múlva már Mosonszentmiklóson voltunk. Mosonszentmiklósnak is van egy szép nagy temploma, szép nagy térrel. Mindenképpen fotótéma. Innen Öttevényen keresztül Kunszigetre vezetett az utunk. Úgy terveztük, hogy Kunsziget után a gáton tekerünk be Győrbe. Erről a szakaszról mindenkit lebeszélek. Nagyon nagy szívás. Az útvonal tervezésénél abban bíztam, hogy a gátról talán látjuk a Mosoni-Dunát, mert ugye közel vagyunk a folyóhoz. Az egy dolog, hogy a Dunát még nyomokban sem láttuk, de a gáton vezető út borzalmasan vacak. Apró és laza kavicsréteggel van leszórva. A biciklik kerekei elsüppednek ezen a kavicságyon. Még ha lett volna látnivaló, akkor sem tudtuk volna élvezni, mert arra kellett koncentrálni, hogy el ne essünk. Kb. 3,4 km-t bírtunk ki ezen a biciklivel járhatatlan úton, majd az első lehetőségnél lejöttünk a gátról. Ez a lehetőség Pinnyéd –nél volt. Felemelő érzés ragadt el, amikor újra aszfaltutat éreztünk, a kerekeink alatt. A Kunszigeti úton, majd a régi Rábca hídon tértünk vissza Győrbe. Győr főterére valamikor este negyed hét körül értünk. A kellemes kora esti, enyhülő melegben, megtelt a tér emberekkel. Az éttermek és kávézók teraszain fiatlok, idősek és túristák üldögéltek. A flaszterbe épített szökőkút, vízoszlopai között rohangáló gyerekek és a padokon komótosan fagyizgató népek, minket is maradásra késztettek. Olyan jó ízűen nyalták a fagyit, hogy mi is megkívántuk. Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttünk el ebben az idilli hangulatban, de már szürkült mikor visszaindultunk a kempingbe. Útközben láttuk, hogy Győrszentiván határában, a kiszemelt lovagi éttermünk, a SIR VINCENT, amit még nem volt alkalmunk kipróbálni, most nyitva van. Koszosan, izzadtan bementünk. Ildikómnak nem volt innyére, de mivel ez volt az utolsó alkalom, hogy itt vacsorázhassunk, úgy döntöttem, hogy nem kockáztatunk. Jól tettük. Belépve egy nagyon különös hely fogadott. Pazar a dekoráció. Olyan mintha visszarepültünk volna az időbe és egy vár lakomatermébe kerültünk egyik pillanatról a másikra. Rajtunk kívül nem volt más vendég így volt időnk beszélgetni a személyzettel. Panaszkodtam nekik, hogy ez már a sokadik próbálkozásunk, mert mindig zárva találjuk az éttermet. -Hát igen-, mondja a pincér. Ha nincs vendég, korán bezárnak. Gyertyát gyújtottak az asztalunkon, amely hangulatos sápadt fénnyel világította be az ódonnak tűnő falakat, ezzel teljesen hitelessé téve a középkori hangulatot. A vacsorát gyorsan kihozták. Nem tudom, hogy a 75 km –es fárasztó túrának és az éhségnek köszönhető e, de olyan jól esett és olyan finom volt, hogy nem győztem betelni a lakomával. Nem is értem, hogy miért nincs tele vendéggel ez a remek hely. Pompás vacsoránk után, pilledten tértünk vissza a kempingünkbe. Nagyon szép, csak egy kicsit meleg napunk volt. De ez legyen a legnagyobb baj.

A nap tanulsága: Végig sík terepen karikáztunk, kerékpárúton és minimális forgalmú utakon. Lébényt, ha már ezen a vidéken járunk, semmiképpen nem érdemes kihagyni. Ha van rá lehetőségünk, ezt a túrát érdemes úgy időzíteni, hogy a nagyon meleg és szeles időjárást elkerüljük. Ezt az alföldi tájakra jellemző, hosszú, nyílt, árnyékmentes utak miatt érdemes megfogadni. Az utolsó, töltésen vezető szakaszt a borzalmas útviszonyok miatt, jobb egy másik útvonalon (aszfaltozott úton) megtenni.

Látnivalók: Győr – A látnivalók listája a 4. nap leírásában megtalálható.; Dunaszeg – Falumúzeum (Fő u. Bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-352-103). Római katolikus templom (Fő u. 17.). Kegyeleti park (A katolikus templom előtt.). Morotva-tavi tanösvény (Külterület). Stabilmotor Gyűjtemény (Országút 6. Bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-352-012).; Lébény – Római katolikus templom a XIII. századból (Templom tér 1.). Falumúzeum (Iskola u. 5. Bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-360-604). Ligeterdő (Bormász-Tárnokréti út). Evangélikus templom a XVIII. századból (Iskola u. 2.). Plébánia a XVIII. századból (Templom tér 2.).; Mosonszentmiklós – Római katolikus templom (Zrínyi Miklós u. 2.).; Öttevény – Földváry-kastély (Fő út 173.).; Kunsziget – Római katolikus templom (Petőfi tér 14.). Szent Antal-kápolna (Kunsziget. GPS koordináták: 47.7378 / 17.526).