4. Nap Pannonhalmi kirándulás (július 28.)

4. nap Pannonhalmi kirándulás

Map your trip with EveryTrail

Hangokat hallok. A Bochiék beszélnek. Akkor ez azt jelenti, hogy fel kéne ébredni. Reggel hétre állítottam be a rádiós ébresztést a telefonomon. A beszűrődő fényekből megállapítom, ezer ágra süt a Nap. Határozott mozdulatokkal kimászok az ágyból. A kötelező reggeli teendők, mosakodás, kávéfőzés elvégzése után, hozzáfogok Ildikóm, ébresztgetéséhez több-kevesebb sikerrel. Azért a kávé illata és a kiskanál csilingelése meghozza az eredményt. Gyors készülődés után úgy döntöttünk, hogy a kemping bevált éttermében reggelizünk. Egy nagy adag, jó omlettnél, nincs is jobb reggeli étek egy kemény túra előtt. Egy ilyen energiabombával, délutánig simán el van az ember. Szükségünk is van a kalóriákra, mert erre a napra egy szép, de igen kemény emelkedőkkel tarkított 85 km-es túrát terveztem Pannonhalmára.

Az útvonal a következőképpen néz ki:

Győrszentiván – Örkénypuszta – Bőny – Pér – Győrság – Pannonhalma – Ravazd – Tényő – Ménfőcsanak – Győr – Győrszentiván.

Az út Bőnyig ugyan az mint tegnap, csak most visszafelé. Mielőtt a település határába érünk, egy jobbra nyíló földes útra kell kanyarodni. Ezen az úton juthatunk át a legegyszerűbben Pér –re. Az út minősége jó volt. Szántóföldek között vezetett. Innen már derengett a messzeségben túránk célpontja a Pannonhalmi apátság. Mivel közel se távol emberfia, akiket sokkolhattunk volna, nekivetkőztünk kisgatyába, hogy egy kicsit süttethessük habtestünket a napocskával. Júúúj de, jó volt. Közben az egyik szántóföld mellett, csörtetésünkkel megzavartunk egy hatalmas madársereget. Százával reppentek fel ijedten, ezzel eltakarva az eget. Ennyi madarat egy csoportba még nem láttam. Szó szerint kitakarták az eget. Gyorsan lőttem is egy pár fotót. Pér határában, mielőtt kigurultunk volna a műútra, visszavettük öltözékünket. Gondoltam magamba, vége a jó világnak. Ezután hangulatos településeken bicikliztünk keresztül. Győrságon az út mellett állt hívogatón egy étterem, szép nagy terasszal. Dél, már régen elmúlt, és éreztük az ilyenkor megszokott kávé hiányát. Bementünk hát egy feketére. A terasz ízlésesen fel volt díszítve, a régi falusi élet mára már elfeledett használati tárgyaival. Nagyon hangulatos volt. Rajtunk kívül, nem volt más vendég. Kényelmesen kortyolgattuk kávénkat, amikor a tulaj kijött hozzánk és közölte, hogy most átugrik a szomszédba, de mi csak maradjunk nyugodtan. Ezzel elment, otthagyva tárva nyitva az üzletet. Mondom Ildikómnak, -ez aztán a bizalom! Én még ilyet nem tapasztaltam.- Mikor elindultunk, láttam, hogy a tulaj a szomszéd sráccal beszélgetve, azért a fél szemét rajtunk tartotta. A pannonhalmi Főapátság fogadóépületéhez, kemény emelkedőn jutottunk föl. Rendesen megizzadtunk, ezért mielőtt emberek közé mentünk volna, egy kicsit behúzódtunk egy árnyékos helyre, hogy hőháztartásunk helyre álljon. Rövid pihenő után, bementem a fogadóépületbe, belépőjegyet vásárolni. A pénztárnál állva riadtan olvasom a megkövetelt ruházatot, ami a múzeumlátogatás egyik feltétele. Hosszú nadrág, szoknya, és póló. Úr, Isten! Hiába tekertünk fel ide, nem mehetünk be! Természetesen mi, a kánikulában kényelmes, kerékpártúrás öltözékünkben voltunk. Gondolhatjátok, hogy az minden volt csak hosszú nem. Azon kívül popsira feszülő, rövid és ujjatlan. A kedves pénztáros hölgy látva riadalmamat, mosolyogva rámnézett. –Nyugodtan bemehetnek!- mondattal átadta belépőinket. Volt még egy kis időnk az óránként induló, idegenvezetésig, így elmentünk egy kicsit sétálgatni. A biciklik elhelyezéséről a biztonsági őr gondoskodott. Egy kis megjegyzés: Teljesen kultúráltan van megoldva a kerékpárosok fogadása. Amikor visszaértünk, már összegyűlt a csoport és néhány perc után, el is indultunk. Aranyos fiatal gimnazistalány vezetett végig a Főapátság épületeibe. Káprázatos, gyönyörű, monumentális és még sorolhatnám a jelzőket. Személy szerint nekem a könyvtár nagyon tetszett. Hatalmas terem, tengernyi művel. Jó másfél órát töltöttünk az ódon falak között, majd érzékeny búcsút vettünk az idegenvezetőtől és folytattuk az apátság felfedezését. Van itt, ugyanis még pincészet, arborétum, kilátó, és kápolna, a festő halála miatt befejezetlen freskóval. Egy szóval, van látnivaló bőven. Csak bírjuk idővel, és persze energiával. Mire mindent végignéztünk, már fél öt volt, ami ugyan önmagában nem lenne olyan borzasztó, de az út és emelkedők java még előttünk volt. Gyorsan visszamentünk a bringákhoz, megköszöntük a felügyeletüket és már indultunk is tovább. Nem mentünk sokat, amikor kb. a 40 km -nél elkezdődött az a brutális emelkedő, amit én a megtervezett út magassági diagrammjánál már láttam. Ez konkrétan 152 méteres emelkedést jelentett 13 km –en keresztül. Persze Ildikóm csak most szembesült ezzel a merénylettel, amit azért nem hagyott szó nélkül. Mondhatnám úgy is, hogy végig durrogott, amíg fel nem értünk a csúcsra. Annyi szerencsénk azért volt, hogy ez egy erdészeti út, autóforgalomtól teljesen elzárva, ráadásul gyönyörű szép környezetben. Kacsázhattunk az úton, az egyik szélétől a másikig. Mire leküzdöttük az emelkedőt, a Nap már igencsak közelített a horizonthoz. És most jött a túra legélvezetesebb szakasza. Innen már csak gurulunk. A féktelen száguldást kb. 17 km –en keresztül élvezhetjük. Ezen a szakaszon 182 métert süllyedünk. Húúúú, ez nagyon király! Aki biciklis az tudja, mekkora jutalom ez, az elszenvedett megpróbáltatásokért. És ekkor jött a következő technikai probléma. Megsúgom előre, hogy nem az utolsó. Láncváltás közben reccsent egy nagyot az első váltóm és megszorult a lánc. -Jaj neee! 15 km –re vagyunk a kempingtől, és már esteledik.- Alaposabban szemügyre veszem a gond okozóját, és ekkor látom, hogy az első láncvető eltekeredett a vázon. –Azt a béna mindenit! Több ezer letekert kilométer után, hogy a jó életbe tudok ilyen amatőr módon váltani!- Megpróbáltam visszafeszegetni, hogy legalább párhuzamosan fusson a lánccal. Próbálgatom, de sajnos nem az igazi. Lehet vele tekerni, de nagyon súrlódik a kereten a lánc. Ebből bizony szerviz lesz. (Szervizbe a mai napig nem jutottam el. Nagyon úgy fest a dolog, hogy a teljes hajtást ki kell cserélni, viszont ezt csak a tavaszi nagyszervizelésnél csináltatom meg.) Győrszentivánra már este értünk vissza. A tegnap kinézett lovagi étterem már megint zárva volt, de szerencsére a kemping kitűnő konyhája még fogadott minket. Vízipipázás közben azon tanakodtunk Ildikómmal, hogy ez egy igen-igen jó nap volt. Utólag még a nagy emelkedő is elviselhető volt. Mondjuk ahhoz, hogy a hosszú 17 km –es lejtőt, és gurulást élvezhessük, fel kellett másznunk a hegyre. Lefekvés előtt, még írtam egy pár sort a naplómba, majd nyugovóra tértünk, egy újabb szép nap reményében.

A nap tanulsága: Szép tájakon vezető útvonal. Sok és hosszú emelkedőt kell leküzdeni, amelyért kárpótlásként legalább annyit száguldozhatunk, mint amennyit fölfelé szenvedtünk. Ha megvan a kondink hozzá, mindenképpen megéri, végigjárni. Amennyibe a Pannonhalmi Bencés Főapátságot is szeretnénk meglátogatni, arra számítsunk, hogy a megkövetelik a hossz, testet fedő ruházatot. Az autóforgalom elhanyagolható, erdészeti utakon pedig nulla.

Látnivalók: Pannonhalma – Pannonhalmi Bencés Főapátság (Vár u. 1.). Apátsági Arborétum (Vár u. 1.). Pannonhalmi Főapátság Könyvtára (Vár u. 1.). Boldogasszony-kápolna (Vár u. 1.). Boldog Mór kilátó (A kilátó a sárga sáv túristajelzésen könnyen megközelíthető a Boldogasszony-kápolna felől.). Kálvária (Vár 1.). Milleniumi emlékmű (Vár 1.). Radnóti-emlékmű (Téglagyár, Arany J. utca 30.).; Ravazd – Erdészeti kiállítás (Erdészet út 1.).; Győr – Borsos Miklós Gyűjtemény (Apor V. püspök tere 2.). Szent László-herma (Apor Vilmos tér). Frigyláda-szobor (Gutenberg tér). Múzeumpatika (Széchenyi tér 9.). Püspöki székesegyház (Apor Vilmos tér). XIII. századi Püspökvár (Káptalandomb 1.). Városháza (Városház tér 1.). Xántus János Állatkert (Kiskút Liget). Xántus János Múzeum (Széchenyi tér 5.). Zsinagóga, Művészeti Múzeum (Kossuth Lajos u. 3-5.). Apátúr-ház (Széchenyi tér 5.). Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár (Káptalandomb 26.). Holt-Rába tanösvény (Gyirmót határából indul.). Karmelita kolostor /ma szálloda/ (Aradi vértanúk útja 2.). Karmelita templom (Bécsi kapu tér). Kovács Margit állandó kerámiakiállítása (Apáca u. 1.). Loyolai Szent Ignác-templom (Széchenyi tér 9.). Magyar ispita /menhely 1666-ból/ (Rákóczi út 6.). Várkazamata-Kőtár (Bécsi kapu tér 5.). Városi Művészeti Múzeum (Nefelejcs köz 3.). Vastuskós ház (Széchenyi tér 4.). Altabak-ház (Bécsi kapu tér 12.). Bencés rendház (Széchenyi tér 9. Bejelntkezéssel látogatható. Tel: 06-96-513-010). Cziráky-obeliszk (Országút u. 4.). Esterházy-palota (Király u. 17.). Galgóczi Erzsébet emlékszoba, Bezerédj-kastély (Győr-Ménfőcsanak, Győri út 94. Bejelentkezéssel látogatható. Tel: 06-96-449-012). Kálvária (Kálvária u.). Kamilliánus templom (Kálvária u.). Kastélykápolna (Győr-Ménfőcsanak, Bezerédj út). Kismegyeri csata obeliszkje (Veszprémi út). Magyar ispita templom (Rákóczi út 6.). Napóleon-ház (Király u. 4.). Patkó Imre Gyűjtemény (Széchenyi tér 4.). Szent Lázár-templom alapfalai a XII.-századból (Apor Vilmos tér; Káptalandomb). Szerb ortodox templom (Bálint Mihály u. 54.). Városi Képtár – Radnai-gyűjtemény (Király u. 17. (Esterházy-palota)). Zichy-palota (Liszt Ferenc u. 20.).

3. Nap Tata - Győrszentiván

2009. július 27. Indulás Győrszentivánra, vagyis a tegnapi nap befejezése.

Map your trip with EveryTrail

Reggel hétkór, kíméletlenül megszólalt az ébresztésre beállított telefonom. Félve nyitottam ki szemeimet és óvatosan mozgatni kezdtem lábaimat. És ekkor belém ütött a felismerés –Jól érzem, hogy nem érzem!

Mármint a fájdalmat a térdeimben. Igen,igen. Nem fáj a lábam. Ezt el sem hiszem. Pedig tegnap már azt hittem, hogy itt a vég. Mindjárt vidámabban ugrottam ki az ágyból. A kis házból kilépve a mosolygó napocska köszöntött. Nézem a fákat. Meg sem rezzennek. ÓÓÓ, hát a szél is elállt. Lehet ennél szebb reggelt kívánni? Gyorsan összeszedtem piperetáskám, és fütyörészve indultam mosakodni. A fürdőből visszatérve, gyorsan lefőztem két jó kávét, abból a 3+1 fajtából, és nekiálltam a lehetetlennek. Ildikóm reggeli felébresztése, embertpróbáló feladat. Ezt egyébként minden reggel

eljátszottuk. Én nem tudom, de minden nő ilyen? Végül is mindegy. A lényeg, hogy sikerült felébreszteni, még ha húsz percbe is került. Gyors pakolás és indulás. A tatai Öreg-tó partján fél kilenc körül, nem sokan vannak. Néhány futótól eltekintve szinte senki. Mély nyugalomban a part és a szemközt nyújtózó vár. Néhány vadkacsa. Egy régi stég romjain pislognak laposakat. Nem érdekli őket, hogy buzgón kattogtatom a fényképezőgépemet. Itt, a parton megtaláltuk a Pötörke-malmot is. Nem tudom, hogy miért, de mély vonzalmat érzek a malmok iránt.

Nem is rohantunk el mellette. Itt is készült még néhány kötelező fotó, majd végleg búcsút vettünk Tatától.

Ránk vártak a tegnapi szakaszról lemaradt, Kocs – Nagyigmánd – Bábolna – Bana – Bőny – Örkénypuszta – Győrszentiván települések, és a maradék 62 km. Kocs felé az utánfutóm megint elkezdte rángatni a kerékpáromat, de itt már az agyam ledobta az ékszíjat. Dühöngve mondtam Ildikómnak, hogy Kocsra beérve, az első feladatunk, megjavítani ezt a vacakot. Nem hiányzik, hogy megint meghúzódjon a térdem. Így is, volt. Kerestünk egy, jó árnyas helyet és darabokra szedtem bicajom hátsó részét. Ez szó szerint értendő. Darabokra! Még, a hátsó tengelyt is kihúztam a kerékből. De meg lett az eredménye. Sikerült rögzítenem rendesen a tartókonzolt. És ezután állt, mint Katiban a gyerek, alpáriasan mondva. Körülbelül egy órát vesztegettünk el a szereléssel. Ráadásul, már a hasunk is jelzett, így egy igényes buszmegállóba beülve (Igen, vidéken, ahol nem verik szét a vandálok még a buszmegállók is igényesek.) megreggeliztünk, ezzel további egy órát veszítve. Kocsról érdemes tudni, hogy itt találjuk a híres Kocsi Múzeumot. A kocsi bognármesterek Mátyás király idején, egy rugózó szerkezet kifejlesztetésével olyan járművet alkottak melynek szekrényében vesszőből font kas volt. A kas hátsó ülésén két személy foglalt helyet, egy pedig szemközt levő kisülésen, a kocsis háta mögött ült. A kocsit egész Európában megismerték és a település neve a legtöbb európai nyelvben azóta is a "kocsit" jelenti. Ennek a híres találmánynak; a kocsiszekérnek állít emléket a kocsi Kocsi Múzeum. Kiállításán megismerhető a bognárok és kovácsok eszközkészlete, a szíjgyártók működése. Megtekinthető egy 15. századi kocsi rekonstrukciója is.(Forrás: http://www.vendegvaro.hu ). Továbbá egy csodálatos Tájház is várja az ide látogatókat. Mivel tetemes időveszteséget halmoztunk fel, és mi már korábban megnéztük a múzeumot, ezért most nem töltöttünk itt több időt. Végre jó utánfutóval, verőfényes napsütésben folytathattuk utunkat. Kisebb-nagyobb emelkedők váltogatták egymást. Számtalan szélerőmű mellett haladtunk el, melyek nagymértékben meghatározzák Magyarország, Ény-i részének tájképét. Kíváncsiságunknak engedve kerestünk egy megközelíthetőt. Érdekes az, hogy olyan érzetet keltenek az emberben, mintha egy karnyújtásnyira lennének. Ahogy elindultunk kiszemelt áldozatunk felé, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy ez egy óriási optikai csalódás. Hiába tekertünk szakadatlan, még mindig messze voltunk a hatalmas szerkezettől.

Végül sikerült megközelíteni, bár jóval többet kellet tekerni, mint amennyire számítottunk. Azért csak megközelíteni, mert teljesen az oszlop tövéhez nem tudtunk eljutni. Néztük, csodáltuk az óriási lapátokat, ahogy méltóságteljesen rótták a köröket. Ha nagyon figyeltünk, még hallani is lehetett a suhogását. Csodálom ezeket a fantasztikus gépeket. Mintha óriások integetnének. Kis kitérőnk után, visszazötyögtünk az útra, és folytattuk túránkat Bábolnára. Bábolnán a főút mellett található a Nemzeti Ménesbírtok, ahol a Lovasmúzeum is helyet kapott. Ezt szerettük volna megnézni, de a zárt üvegajtón benézve, senkit nem láttunk a recepción, így nem mentünk be. Megmondom őszintén, hogy nem is nagyon erőltettük, mert a múzeum épületét látva, megijedtünk annak nagy méretétől, amely még az út másik oldalán is folytatódott.

Ezt a látnivalókban gazdag, impozáns méretű gyűjteményt, nem a mi szűkös időkereteinknek találták ki. Nem rohantunk, de ez azért már meghaladta lehetőségeinket. Így nem maradt más, mint néhány fotó az önmagában is pompás épületről, majd indulás tovább. Már csak Bana – Bőny – Örkénypuszta települések választottak el Győrszentivántól. Nem nagyon álltunk már meg. Örkénypuszta előtt, jobbra lekanyarodtunk a

főútról és Örkénypuszta-Szőlőhegy felé vettük az irányt. Itt egy rövid szakaszon, egy teljesen jól biciklizhető földes úton tekertünk.

A győrszentiváni kempingbe délután öt körül érkeztünk meg. Itt is voltak olcsó kiadó faházak, ezért nem gondolkodtunk sokat azon, hogy sátor, vagy faház. Természetesen a faházat választottuk. Aranyos kis ház volt ez, két ágyal. Kettőnknek pont kényelmes. Pakolászás után, leültünk egy kicsit ejtőzni. A nagy semmittevés közepette, úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettük. Ráadásul már éreztük a vacsoraidő közeledtét. A kemping mellett, van egy lovagi étterem.

A bejárata mellet, még egy fából épített őrtoronyszerűség is van. Kívülről nézve nagyon megnyerőnek tűnt.

A nevét sajnos nem tudom megmondani, de jöttünkkor már tudtuk, hogy itt egy vacsorát el kell fogyasztani. Gyorsan lefürödtünk, felöltöztünk és átsétáltunk az étteremhez. Már ahogy közeledtünk gyanús volt valami.

Túl nagy volt a sötétség. Odaérve szomorúan állapítottuk meg, hogy már bezárt. Nem féltünk, hogy éhen maradunk, mert a kempingnek is volt étterme, így visszaballagtunk, és ott vacsoráztunk meg. Nem bántuk meg. Nagyon finoman főznek. Apropó kemping! Szívből ajánlom mindenkinek. Eddig ez a legjobb. Baráti árak, határtalanul kedves vendéglátók, úszómedence, sátorozási és faházbérlési lehetőség, és mindez erdei környezetben. Ha valaki szeretne itt megpihenni, Győr-kertváros az 1. főút mellett, megtalálja. Az Interneten, Pihenő Campin és Vendégház néven hirdetik magukat. A fenséges vacsorát egy vízipipával zártam, majd kellemesen elfáradva, álomra hajtottuk a fejünket.

A nap tanulsága: Szép tájakon vezet az útvonal. Erre már nagyemelkedők nem keserítik az életünket.

A forgalom viszont zavaróan nagy. Ezt úgy értem, hogy nem tudunk felszabadultan bringázni, mert ahogy elmegy az egyik autó, máris jön a következő. A fuvarozók közlekedési morálja katasztrofális. Úgy száguldoznak a teherautókkal, hogy azok menetszele, szó szerint levitte a sapkát a fejemről. Ezt a szakaszt gyermekes családoknak egyáltalán nem ajánlom. Ami viszont kétségtelenül kiváló az a győrszentiváni kemping.

2. Nap Esztergom - Tata

2. Nap Esztergom - Tata

Map your trip with EveryTrail

2009. július 26. Indulás Győrszentivánra

Reggel ébredés után megállapítottuk, hogy a tegnapi napunkat megkeserítő szél egy cseppet sem csillapodott. Ennek fényében egy kicsit elbizonytalanodtunk az erre a napra tervezett útvonal Esztergom – Tát – Nyergesújfalu – Lábatlan – Süttő – Tardos – Agostyán – Tata – Kocs – Nagyigmánd – Bábolna – Bana – Bőny – Örkénypuszta – Győrszentiván, 111 km-es táv teljesíthetőségében. Lesz, ami lesz alapon gyorsan összepakoltunk, utánfutót a bringához csatoltuk és kilenc-féltíz táján, indultunk. Már ekkor éreztem, hogy az utánfutó csatlakozója, amit tegnap gyorsjavítottam, ismételten kilazult. Ahogy kigurultunk a kemping kapuján, félreálltunk és egy ismételt gyorsjavítással kezdtük a napot. Esztergomba már volt szerencsénk kirándulni így itt nem töltöttünk most időt. Utunk első 26 km-es szakaszán az erős szelet leszámítva, semmi említésre méltó nem történt. Eközben Tát és Nyergesújfalu között a Duna egyik kis szigetére, jelzett a GPS egy kis átkelőt. Igazából semmi látnivalót nem jelölt a térkép azon a kis szigeten, de úgy voltunk vele, hogy igen éhesek vagyunk és ha másért nem is éri meg átmenni, de egy hangulatos reggebédet (reggeli és ebéd egybekötve) elkölthetünk, ott a Duna partján. Meg is álltunk az első kis közértnél. Vettünk zsemlét, kolbászt, paradicsomot, erős paprikát és finom krémsajtot, abból a tubusos fajtából. Már a teli bevásárlókosár látványától beindult a nyálképződésünk. Nem csoda hát, hogy alig vártuk, hogy odaérjünk. És akkor megláttuk az átkelőt, amit a térkép jelölt. Nem volt az más mint egy kövekből épített gázló. Konkrétan lehet, hogy vannak az évnek olyan száraz évszakai, amikor ez szárazon van, de most a vígan folydogáló Dunán kellett volna áthajtanunk. Ezt, azért mégse vállaltuk. Lehet, hogy üres bringákkal jó poén, de így csomagokkal megpakolva nem szívesen borultunk volna bele a vízbe. Az éhségtől káprázó szemekkel, úgy döntöttünk, hogy itt, ahol vagyunk, elfogyasztjuk harapnivalóinkat. Igaz, hogy nem a szigeten, de a Duna partján. Nem mondom azt, hogy nagyon kényelmesek lettek volna a körülmények, mert közben a szúnyogok is ránk támadtak, de úgy ettünk, mint akit egy hétig éheztettek. Fél tubus sajt a zsemlére, harapás a kolbászba. A paradicsomon egy kis lyukat harapni és szűrcsögve kiszívni a belsejét. Húú, de finom. Innen jóllakottan álltunk tovább, és akkor jött a már említett 26-dik kilométer és a Gerecse-hegység. Előtte már néztem a túratervembe az útvonal magassági keresztmetszetét (Ez egy nagyon hasznos dolog, mert fel lehet készülni a várható emelkedőkre. Majd ennek az elkészítését is leírom.), amelyen volt egy nagy csúcs és egy magyarázó szöveg, mely szerint ez egy 270 méteres emelkedés 15 km-en keresztül. Ekkor még nem sejtettük, hogy mit is jelent ez. De megtudtuk. Emberek! Ez nagyon durva volt! Gyakorlatilag ez a Süttő - Tardos települések közötti 15 km, átírta az erre a napra tervezett útitervet. Bevallom hősiesen én majdnem sírva fakadtam. Nem elég a hatalmas teher, amit húztam magam után, még annak a fránya utánfutónak a rögzítése is, ismételten kilazult. Rángatása és az emelkedő olyan terhelést rótt a térdemre, hogy tán még félúton sem jártunk amikor az teljesen bedurrant. Mókás látvány lehetett amikor Ildikóm megelőzve engem előretekert, leugrott bicajáról, visszafutott hozzám, majd elkezdett tolni fölfelé. Persze akkora lendülettel, hogy az árokba kötöttem ki, biciklistül, csomagostul. A hegy tetejére így jutottunk fel, időnként tolva, máskor a fájó térdtől fél lábbal tekerve. Igaz a kerékpáros térképem nem ezt az útvonalat javasolja Tatára, de NEKEM, NEHOGYMÁ MEGMONDJÁK, MERE MENJEK! Kijelentem, tanultam a hibámból. Ezen túl csak, a térképen zölddel jelzett utakon tervezek! Ezek után már megváltás volt Agostyánra legurulni. Útközben találkoztunk egy vállalkozó kedvű biciklis párral, akik az ellenkező irányból próbálták leküzdeni a hegyet, igaz ők csomagok nélkül. Hát, a lány arcán nem volt őszinte a mosoly. De könnyen vagyunk mi, hiszen már ezerrel gurulunk lefelé, elfeledve a néhány perce még világvége hangulatot. Mondanom sem kell, hogy csodálatos tájakon gurulunk, és most már élvezni is tudjuk. Tatára, a még hátralévő távhoz képest nagyon későn, fél ötkor érkeztünk. Dönteni kellett, hogy itt töltjük az éjszakát, és alaposabban megnézzük a várost, vagy csont nélkül robogunk tovább. Az ekkora már iszonyatos térdfájdalomra tekintettel, nem volt kétséges a választás. Itt már az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán folytatni tudom-e a túrát, vagy esetleg itt a vége. Maradtunk, és milyen jól tettük. Egy csodálatos délutánt töltöttünk itt. El kell, mondjam, hogy a tatai Öreg-tó Kemping, a Fáklya utca 2. szám alatt egy minden igényt kielégítő, fás környezetben található szálláshely. Ha sátorozni szeretnénk, vagy faházat bérelnénk, de akár olcsó turistaszállást választanánk, akkor itt, mindegyik lehetőséget megtaláljuk. Miután, meggyötört testünket, felfrissítettük egy jó forró zuhannyal, még elsétáltunk a tó partján található vendéglőbe. Jól esett a vacsora és egy pohár finom vörösbor. A bórt kortyolgatva éreztem, ahogy szétárad ereimben, és kellemesen ellazítja görcsös izmaimat. Ezt a napot is, vízipipázással zártam, miközben a hömpölygő füstöt fújva, azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha reggelre nem múlik el a fájdalom a térdemből. Lehet, hogy be kell fejezni ezt a fantasztikus túrát? Ezt nagyon, nem szeretném! Hisz még annyi szépség és annyi kaland vár ránk! Kétségektől gyötrődve tértem nyugovóra.

A nap tanulsága: Szép, de kétségtelenül rendkívül nehéz útvonal. Mindenképpen jó erőnlétet követel. Lehet, hogy a Süttő – Tardos – Agostyán – Tata útvonal helyett, érdemesebb a Süttő – Dunaszentmiklós – Szomód – Tata útvonalat választani. Erre a napra tervezett útvonalat, véleményem szerint érdemes két naposra tervezni. Túlzottan nagy autóforgalomra nem kell számítani.

Látnivalók: Lábatlan – Gerenday Arborétum (Arborétum u.). Református templom a XV. századból (Dózsa György út 112.). Gerenday ház és Gerenday kert (Rákóczi út 170.). Református templom a XV. századból (Dózsa György u. 112.).; Agostyán – Arborétum (Bocsájtó-völgy. Tel: 06-34-487-048).; Tata – Angolpark (Angolpark). Öregvár (Tatavár). Természetvédelmi Terület és Geológiai Múzeum (Kálvária u.). Cifra malom (Váralja utca). Kálvária (Kálváriadomb). Öreg-tó. Esterházy-kastély (Kastély tér). Filagória (Ady Endre út). Görög-római Szobormásolatok Kiállítóhelye (Hősök tere 7.). Harang- vagy Óratorony (Országgyűlés tér. Tel: 06-34-380-019). Kapucinus templom és rendház (Bartók Béla u. 1.). Kuny Domokos Megyei Múzeum (Öregvár). Német nemzetiségi Néprajzi Múzeum (Alkotmány u. 1.). Pötörke-malom (Tópart u. 9. Tel: 06-34-586-045). Római fürdő műromjai (Angolpark). Római katolikus templom (Kossuth tér). Ásványgyűjtemény (Váralja u. 4.). Axmann-ház (Tópart u. 5.). Farkasházy Fischer Mór-emléktábla (Bercsényi u. 1.). Fellner Jakab kilátó (Fazekas utca). Hamary Dániel szülőháza, /a márciusi ifjak egyike/ (Tópart u. 6.). Kiskastély (Angolpark; Hattyúliget u. 40.). Természetvédelmi Terület és Geológiai Múzeum (Fekete út 2.). Vízi vágóhíd (Tópart u.).; Kocs - Kocsi Múzeum (Komáromi u. 7. Előzetes egyeztetéssel látogatható. Tel: 06-34-471-298). Tájház.; Bábolna – Bábolna Nemzeti Ménesbirtok (Mészáros út 1. Bejelentkezéssel látogatható Tel: 06-34-569-284). Arborétum (Csikótelepi út). Híres Lovak Emlékparkja (Arborétum). Kocsimúzeum (Mészáros u. 1.). Lovasmúzeum (Mészáros u. 1.). Szapáry-kastély, Ménesközpont (Mészáros út 1.). Vadászmúzeum (Mészáros u. 16.). A bábolnai csata emlékműve (Nagyigmándi út). Lovas emlékmű (Jókai u.). Római katolikus templom a XVIII. századból (Mészáros u. 1/A.).

1. Nap Soroksár - Esztergom

1. nap Soroksár
- Esztergom

Map your trip with EveryTrail

2009. július 25. Indulás Esztergomba

Az indulást több hónapos előkészület előzte meg. Ennek során volt lehetőségem megismerkedni a számtalan látnivalóval, városokkal, és a várható körülményekkel.

(A felkészülés menetéről a közeljövőben szeretnék bővebben foglalkozni és egy kis írást megjelentetni. Úgy gondolom, hogy érdemes foglalkozni a témával.)

Nem csoda hát, hogy kellően felfokozott várakozással vártam az indulás pillanatát.

Ez a pillanat 2009. július 25. –én, a reggeli órákban jött el.

A meteorológia erre a napra száraz, de erős északnyugati szelet prognosztizált. Útvonalunkat tekintve gyakorlatilag ez végig szembeszelet jelentett 99 km-en keresztül. Hurrá! Nem is számítottam másra. Minimum jégeső, zivatar és orkánerejű szél. Ez dukál, ha Tomika kirándulni megy. Na, mindegy. Ezt én, már megszoktam.

A túrának párommal, Ildikóval vágtunk bele.

Erre a napra tervezett útvonalunk: Budapest – Szentendre – Leányfalu – Tahitótfalu – (rév) Vác – Verőce – Kismaros – Nagymaros – Zebegény – Szob (rév) – Búbánatvölgy – Esztergom. Ez távolságban 99 leküzdendő, sík terepes kilométer.

Az indulást a hajnali órákra terveztük, de szüleim, akik ismerik ébredési és reggeli szokásainkat, mosolyogtak ezen. Megérzéseik nem csaltak. A hajnali indulásból fél nyolc lett. Pakolással nem kellett időt tölteni, mert a felszerelést már egy héttel előtte összepakoltuk. Csak az értékeinket rejtő kormánytáskát és a GPS-t kellett a kormányra akasztani, majd gyors búcsúzkodás anyutól, papától, Ancikától és Bütyöktől, a kiskutyától. Izgatottan ültünk bringáinkra és már gurultunk is a házunktól pár száz méterre folydogáló Duna partjára, amely ezen a napon végig kísérte utunkat. Már ekkor érzékeltük, hogy az időjósok a szél tekintetében nem tévedtek. Természetesen szemből fújt, és nem is akárhogyan. Azért kedvünket nem szegte, és önfeledt boldogságban, óriási szabadságérzettel megfűszerezve nyomtuk a pedált. Még nem tettünk meg egy kilométert sem, amikor Soroksár újonnan átadott kerékpárútján az utánfutóm, (mert én a csomagokat utánfutóval cipelem) furcsán elkezdte rángatni a bringámat. A kerékpárra szerelt tartókonzolt nem tudta megtartani az egy darab csavar, amellyel a szervizbe rögzítették, így az előre hátra lötyögött minden egyes pedálfordulatnál. Ezt gyors megoldásként, jó vastagon körbetekert szigetelőszalaggal orvosoltam és folytattuk tovább utunkat. Nagyobb szerelésbe nem akartam belefogni, mert úgy voltam vele, hogy Győrszentivánba, ahol több napot táborozunk, majd lesz időm bütykölgetni. Innen szép, majd lepusztult szakaszok váltogatták egymást a Lágymányosi-hídig. Budapesten, a budai oldalon futó Duna parti kerékpárúton fennakadás nélkül hajtottunk keresztül. A Római parton kedvenc büfénkben még ittunk egy kávét, majd Budapesttől végső búcsút véve, elindultunk Szentendre felé. A Római part végén van egy szakasz, amely a Duna árterébe, sűrű őserdő jellegű, gyönyörű területen halad. Itt mi nagyon ráfaragtunk. Előző hetekben áradt a Duna. Mivel ez árterület, ezért ez a rész is víz alatt állt. Az áradás ugyan levonult, de az iszap és hordalék még nem volt eltakarítva a kerékpárútról, amibe mi annak rendje és módja szerint beleragadtunk. Szerencsétlenkedve, csúszkálva toltuk megpakolt gépeinket a bokáig érő sárba, miközben helyzeti előnyüket kihasználó, óriási szúnyogok támadtak ránk. Ember feletti küzdelem árán, nyakig sárosan, szúnyogcsípésektől eltorzult arccal vágtuk át magunkat ezen az erdei szakaszon. Ezen a ponton azért már kezdett csillapodni a kezdeti eufólia. Pár pillanatra azért elgondolkodtam rajta, hogy biztos jó ez nekünk? Ha nem lennénk mind a ketten fanatikus kerékpárosok, lehet, hogy ezen a ponton hagytuk volna abba ezt az egész túrázósdit. (Szerencsére nem tettük.) Sajnos „kis” erdei kalandunkkal tetemes időveszteséget halmoztunk fel, így erre a napra tervezett látnivalók listájának nagy részét törölni kellett. Szentendrére meglehetősen csapzottan érkeztünk, de a városka hangulata, hamar feledtette velünk a megpróbáltatásokat. Bevetettük magunkat a turistaözönbe és bicóinkat tologatva, mi is mély áhítattal sétálgattunk a műemléképületekkel övezett macskaköves, szűk utcácskákban. Szentendrén már többször is jártunk, de mindig megcsodáljuk és hagyjuk, hogy magával ragadjon varázslatos hangulata.

Rövid sétánk és egy fagyi után visszamentünk a Duna partra és folytattuk küzdelmünket a széllel. Kerékpárúton Leányfaluig mehetünk, majd a település területén sajnos elfogy, így egy rövid szakaszra ki kell mennünk a 11-es főútra. Itt, nagy forgalomban kellett tekerni. Megpróbáltunk bemenni kisebb párhuzamos utcákba, de nem sok értelme volt, mert azok rövidek és igen rossz minőségűek, így inkább visszatértünk a nagyobb forgalmú főútra. Összességében, ha végig a főutat választjuk 2,7 km-t, kell az autók között kibírni a Szentendrei-sziget hídjáig. Az útvonalat úgy terveztem, hogy a szigeten keresztül biciklizünk, és komppal megyünk át Vácra, ahol végig kerékpárúton mehetünk Szobig. Ez jó gondolatnak bizonyult, mert a komphoz vezető úton már jóval nyugisabbak voltak a körülmények. Fél háromkor értünk a révhez, ahol jegyváltás után még volt 20 percünk az indulásig, amit fotózással használtam ki. A komp nagyon turistabarát, ugyanis az egyik oldalán van egy kilátószerű emelet, ahonnan csodálhatjuk a tájat, míg átúszik Vácra. Vác, gyönyörű város, de most meg sem próbáltuk látnivalói felkutatását, inkább majd szánunk rá egy egész napot a közeljövőben, egy egynapos túra keretein belül. A váci kerékpárút, ami tulajdonképpen Dunakeszitől – Szobig tart, Magyarországon példa értékű. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy minden egyes méterén, gyönyörű tájakon és kiváló körülmények között biciklizhetünk. Szívből ajánlom mindenkinek.

Ezt a páratlan utat, mi most csak Váctól élvezhettük. Elindultunk hát Verőcére és élveztük a tájat, a napsütést és a friss dunai levegőt. Amit nem élveztünk az a szűnni nem akaró folyamatos szembeszél. Hihetetlen, hogy mennyi energiát kivesz az emberből. Verőce előtt, egy drótkerítéssel elkerített régi romra lettünk figyelmesek az országút túlsó oldalán. Ez bizony nem lehet más, mint egy római kori őrtorony maradványa, amely a Duna partján dacol az idővel. Szeretem a régi, főleg római romokat, ezért megálltunk és alaposabban megnéztük. Nem sok maradt a toronyból, viszont annak alaprajza jól kivehető volt a néhány méter magas falmaradványokból. Ilyenkor mindig elábrándozok, hogy ezek a falak, ha mesélni tudnának, mennyi érdekes történettel szolgálhatnának. Milyen lehetett fénykorában a táj, amelyre vigyázott? Jó lenne visszarepülni az időbe, persze csak nézelődni. Verőcén úgy döntöttünk, hogy viszonylag jól állunk idővel, így teszünk egy kis kitérőt és megpróbáljuk felkutatni a Magyarkút felé vezető út melletti, XIII. századi templomromot. A romot sajnos, erőfeszítéseink és a GPS ellenére, nem találtuk. Csalódottan gurultunk vissza a Duna partra és folytattuk utunkat Szobra.

A kerékpárút Nagymarosi szakaszán csodálatos kilátás nyílik a Visegrádi-hegységre és a fellegvárra. A festői környezetbe megálltunk néhány fényképet készíteni, de mivel már este hat óra volt és nem tudtuk pontosan, hogy meddig jár a szobi komp, hamar indultunk tovább. A szél továbbra is csak fújt és fújt. Szobra fájó térdekkel és fáradtan érkeztünk, de a tudat, hogy Esztergom már nincs messze és emelkedőket sem kell leküzdeni vigasztalt. Maradék erőnket összeszedve nyomtunk egy erőltetett tempót a kompig. A távolból már halljuk, hogy felbőg a kis vontatóhajó motorja és a komp szép lassan távolodni kezd a parttól. Ezt, nem hiszem el! Szerintem ez volt az utolsó! Fájó térdemmel besántikáltam a komp büféjébe, ahol egy kedves hölgy megerősített baljós előérzetemben. Értetlenül néztem a menetrendet, amely szerint még 10 perc lenne az indulásig, amit hangosan meg is jegyeztem. A válasz egy mosoly volt.

Elcsüggedve bicegtem vissza a bringákhoz. Miközben azon tanakodtunk, hogy most mit is csináljunk, visszaért a komp is. Személyzete szemmel láthatóan sietve hagyta el a teknőt, és hangosan megjegyezték „végre mehetünk sörözni”. Na gondoltuk magunkba, hogy „kössön belétek az a sör”. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy nem maradt más lehetőség, mint Szlovákián keresztül a Mária Valéria-hídon Esztergomba jutni. Útvonalunk így Szob – Ipolydamásd – Letkés – Ipolyszalka – Bajta – Garamkövesd – Párkány – Esztergom, 26 km-es kurflival módosult. Úgy hiányzott ez nekünk, mint Vizigótnak a jégkorszak! Elcsigázva indultunk tovább és az utolsó magyar, mármint magyarországi magyar faluba Ipolydamásdon bementünk egy kocsmába egy kis helyreigazításért, ahol felhívták a figyelmünket, hogy Szlovákiába csak bukósisakkal menjünk át, mert ott ez bizony kötelező.

Hurrá, még ez is! Megmondom őszintén nem szívesen léptük át a határt. Igaz ritkán, de azért nézek tévét, és hát valljuk meg őszintén, ha a híradóba, Szlovákia szóba kerül, akkor az általában valami magyarokat ért atrocitás kapcsán történik. Ráadásul már be is sötétedett és a levegő hőmérséklete is lehűlt így minden adott volt, hogy közérzetünk a bányász béka feneke alá süllyedjen. Az utánfutóból előbányásztuk a bukósisakokat, mert szerencsére betettem, és zabszemmel a hátsónkba nekivágtunk az ismeretlennek. Mint az őrült, úgy tekertünk, és ha embert láttunk az utcán mukkanni se mertünk. Úgy voltunk vele, csak ússzuk meg ezt az egészet baj nélkül. Ipolyszalkánál várt ránk a következő megpróbáltatás. Egy 67 méteres emelkedőt kellett leküzdeni 2 km-en keresztül, bedurrant térdekkel. Mintha a Himalájára mentünk volna fel. Ekkor már szó szerint szenvedtünk. Na de a lejtő sem hozta, a várt megváltást. Az emelkedőn kellő képen megizzadtunk, és amikor élvezhettük volna a lejtőn a suhanást, a hűvös menetszél keserítette életünket. Kisvártatva egy mezőgazdasági gép tűnt fel előttünk az úton. Mögé érve megéreztük motorjának melegét. Olyan jól esett. Még soha nem örültem ennyire mezőgazdasági gépnek. Mondtam is a páromnak, hogy ezt mi, meg nem előzzük. Menjünk mögötte, amíg csak el nem kanyarodik valamerre. Párkány előtt egy kereszteződésnél, aztán ez be is következett. Szerencsére már nem voltunk messze a kempingtől. Ekkorra már kiszállt belőlünk maradék erőnk is, és a Mária Valéria-híd púpja egy hegynek tűnt. Mondtam is „nem hiszem el, hogy nem tudok feltekerni egy nyomorult hídra”, de amikor megláttuk a magyar címert a határon, úgy éreztem, mintha kötélen húztak volna át. Az esztergomi kempinghez már nagyon nyúzottan érkeztünk meg. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy állapotunkra és a késői időpontra való tekintettel nem állítunk sátrat. Kivettünk egy olcsó szobát. Nagyon jól esett lezuhanyozni. Áthűlt, izzadt testünk valósággal felfrissült. Vacsorázni már nem volt kedvünk. Lefekvés előtt, én még készítettem magamnak egy vízipipát, amellyel kiültem egy padra és kényelmesen hátradőlve mélyeket, szívtam csövébe. Az éjszaka csendjébe belehasított a pipa bugyogása. Lassan fújtam ki a méz édes, hűvös füstöt az orromon és számon egyszerre, hogy minél jobban élvezhessem annak zamatát. Rám telepedett a nyugalom az éjszakába, de olyan nyugalom, amihez foghatót még nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztaltam. Szemeim lassan-lassan lecsukódtak. Sajgó lábakkal, élményektől túlcsordulva tértünk nyugovóra.

A nap tanulsága: Gyönyörű szép tájakon vezető útvonal szint végig kerékpárúton. Az út legnagyobb részt, közvetlenül a Duna partján vezet. Emelkedőkkel nem kell számolni, így normál körülmények között könnyedén végigjárható. Gyerekes családoknak is bátran ajánlom, még ha nem is egynapos programként. Talán Magyarország, leginkább kerékpárbarát útvonala.

Látnivalók: Szentendre - Ferenczy Múzeum (Fő tér 6.). Ámos Imre-Anna Margit Múzeum (Bogdányi u. 10-12.). Barcsay Gyűjtemény (Dumtsa Jenő u. 10.). Czóbel Múzeum (Templom tér 1.). Kmetty János Emlékmúzeum - Kerényi Gyűjtemény (Fő tér 21.). Népművészetek Háza (Fő tér 2-5.). Római Kőtár (Dunakanyar krt. 1.). Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.). Vajda Lajos Emlékkiállítás (Hunyadi u. 1.). Kovács Margit Kerámiagyűjtemény (Vastagh György u. 1.). Boromissza Tibor Emlékház (Dunakorzó 4.). BKV Tömegközlekedési Múzeum (Dózsa Gy. út 3., HÉV végállomás). Caprice Ékszer-Manufaktúra (Dózsa Gy. u. 22.). Dobos Édesség Múzeum (Bogdányi u. 2.). MűvészetMalom Képzőművészeti és Kultúrális Központ (Bogdányi út 32.). Nemzeti Bormúzeum (Bogdányi u. 10.). Rádiókiállítás (Dunakorzó 10.). Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Sztaravodai út). Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda (Dumtsa Jenő u. 12.). Szabó Marcipán Múzeum (Dumtsa Jenő u. 14.). Szántó Emlék- és Imaház (Alkotmány u. 3. (bejárat a Hunyadi utca felől)). Szerb Egyházi Múzeum (Pátriárka u. 5.). Romai katolikus templom a XIII. századból (Templomdomb). Blagovesztenszka szerb ortodox templom (Fő tér). Jakov Ignatovics-ház (Dumtsa J. u. 5/a.). Pozsarevacska-templom (Kossuth u. 1.). Preobrazsenszka-templom (Bogdányi út 42.). Szerb kereskedőház (Fő tér 2-5.). Városháza (Városháza tér 3. ). Vincze Papírmerítő Műhely (Angyal u. 5.). Erdész Galéria (Bercsényi u. 4.).; Leányfalu – Móricz-villa (Móricz Zsigmond u. 155.). Római őrtorony romjai (Móricz Zsigmond u.). Szendrey-Gyulai villa (Gyulai Pál u. 11. sz.).; Tahitótfalu -Pollack Mihály síremléke (katolikus temető). Pollack Mihály szüreti háza (Patak sor 50.). Kernstok-villa (Feszty Árpád u. 10.). Pollack Mihály nyaralója (Pincesor 474. sz.). Református templom (József Attila u. 4.). Római castellum (Bolhavár) maradványai. Római katolikus templom (Templom tér).;

Vác - Kuria bórmúzeum (Március 15. tér 20.). Fehérek temploma (Március 15. tér 22.). Memento Mori múmia kiállítás (Március 15. tér 19.). Görög templom (Március 15. tér 19.). Városháza (Március 15. tér 11.). Nagypréposti palotát (Március 15. tér 4.). Kőkapu (Köztársaság út 69.sz. épület előtt). Hegyes torony (Liszt Ferenc sétány 12.). Zsinagóga (Eötvös utca). Piarista templom (Szentháromság tér). Székesegyház (Konstantin tér). Vác remete szobra (Kossuth tér). Szeminárium (Konstantin tér 1-5.). Papsarok épületei (Konstantin tér 11.,13.és 15.). Kispréposti palota (Konstantin tér 10.). Püspöki palota (Migazzi tér 1.). Püspöki Könyvtár (Migazzi tér). Ferences templom és rendház (Géza király tér). Hétkápolna (Derecske-dűlő 2.). Gombás-patak hídja (Diadal tér). Vörösház (Csányi krt.52.).; Verőce - Perneky Sándor Öreg rádiók c. magángyűjteménye (Árpád út 21. Tel.: 27/350-130; 30/2459-118). Gorka Géza Kerámiamúzeum (Szamos utca 22.). Migazzi-kastély (Migazzi u. 1.). Násznép-barlang. Népi lakóház (Árpád u. 8.). Református templom (Rákóczi u. 43.). Római katolikus templom (Lugosi u. 4.). Római kori maradványok (12-es országút mellett). Sturm Ferenc-nyaraló (Árpád u. 58.). XIII. századi templomrom (a faluból Magyarkút felé elágazó út mellett).; Kismaros - 200 éves erdészház (Morgó-patak völgyében). Falumúzeum (Kossuth Lajos u. 21.). Mátyás király fája (Dunakanyar Üdülőfalu). Pincesor (Dózsa György út). Római katolikus templom (Dózsa György u. 5.).; Nagymaros - Julianus-kilátó (Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán). Kálváriakápolna (a Szent Imre térről gyalog közelíthetjük meg). 1800-ban állított kőkereszt (Kossuth tér). Lakóházak a XIX. századból (Magyar u. 4-6.). Remetebarlangok a XI. századból (Nagymaros, külterület). Római katolikus templom (Szent Imre tér 2.). Szent Rókus-kápolna (Váci út).; Zebegény - Római katolikus templom (Árpád u. 7.). SZŐNYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM (Bartóky u.7.). HAJÓZÁSTÖRTÉNETI MÚZEUM (Szőnyi Istán u. 9.). Sziklaszentély (Kálváriadomb). Az ezredéves kiállítás dohánycsarnoka (János-hegy). Dőry-kastély (Dózsa György u. 24.). Hét nyílású, 74,7 m hosszú viadukt az 1800-as évekből (külterület). Hősök emléke (Kálváriadomb). Kilátó (Kálváriadomb). Maróti-villa (Táncsics u. 18.). 1800 körül épült Öregmalom (külterület). Pincesor (Szőnyi u.).; Szob – Börzsöny Múzeum (Szent László utca 14.). Luczenbacher kastély (Árpád u. 8.). Luczenbacher-kápolna és –kripta (római katolikus temető). Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századból (Szent László u. sarka). Római Őrtorony-rom (külterület). Római katolikus templom (Szent László u. 1.). XVIII. századi vendégfogadó (Fő tér).; Esztergom – Bazilika (Szent István tér 1. Nyitva tartás: Templom: márc. 1-ápr. 30.: 8-18 óráig, máj. 1-okt. 31.: 8-20 óráig, nov. 1-dec. 31.: 8-16 óráig.). Keresztény Múzeum (Mindszenty tér 2.). Főszékesegyházi Kincstár (Szent István tér 1. (Bazilika)). István király koronázási helye (Szent István tér). Vár (Szent István tér 1.). Duna Múzeum (Kölcsey Ferenc u. 2.). Obermayer-ház (Deák Ferenc u. 1-3.). Vármúzeum (Szent István tér 1.). Balassa Bálint Múzeum /régészeti tárgyak/ (Pázmány P. u. 13. (Régi Megyeháza) és Mindszenty tér 5.). Esztergomi Bemutatóközpont (Kertváros (Strázsa-hegy)). Főszékesegyházi Könyvtár (Pázmány Péter u. 2.). Római katolikus templom (Mindszenty tér 1.). Városháza (Széchenyi tér 1.). Babits Mihály Emlékház (Babits Mihály u. 11.). Belvárosi plébániaház (IV. Béla király u. 3.). Bencés Gimnázium (Főapát u. 1.). Bencés rendház (Bottyán János u. 8.). Érseki palota (Mindszenty tér 4.). XVIII. században épült a - templom melletti - ferences rendház (Bottyán János u. 10.). Fogadalmi templom (Simor János u. 128.). Kamenszky-ház (Jókai u. 1.). Kanonoki házsor (Szent István tér 4-9.). Kerektemplom (Rudnay Sándor tér 9.). Meszéna-ház (Bottyán János u. 5.). Ozicseli Hadzsi Ibrahim XVI. századi dzsámija (Berényi Zsigmond u. 18-20.). Prímási gépgyár (Berényi Zsigmond u. 20.). Római őrtorony (Búbánatvölgy). Rozália-kápolna (Dobogókői u.). Szerb Ortodox templom (Kossuth Lajos u. 61.). Vízivárosi várfalak (Berényi Zsigmond u.). Zárda (Pázmány Péter u. 18.).