1. Nap Soroksár - Esztergom

1. nap Soroksár
- Esztergom

Map your trip with EveryTrail

2009. július 25. Indulás Esztergomba

Az indulást több hónapos előkészület előzte meg. Ennek során volt lehetőségem megismerkedni a számtalan látnivalóval, városokkal, és a várható körülményekkel.

(A felkészülés menetéről a közeljövőben szeretnék bővebben foglalkozni és egy kis írást megjelentetni. Úgy gondolom, hogy érdemes foglalkozni a témával.)

Nem csoda hát, hogy kellően felfokozott várakozással vártam az indulás pillanatát.

Ez a pillanat 2009. július 25. –én, a reggeli órákban jött el.

A meteorológia erre a napra száraz, de erős északnyugati szelet prognosztizált. Útvonalunkat tekintve gyakorlatilag ez végig szembeszelet jelentett 99 km-en keresztül. Hurrá! Nem is számítottam másra. Minimum jégeső, zivatar és orkánerejű szél. Ez dukál, ha Tomika kirándulni megy. Na, mindegy. Ezt én, már megszoktam.

A túrának párommal, Ildikóval vágtunk bele.

Erre a napra tervezett útvonalunk: Budapest – Szentendre – Leányfalu – Tahitótfalu – (rév) Vác – Verőce – Kismaros – Nagymaros – Zebegény – Szob (rév) – Búbánatvölgy – Esztergom. Ez távolságban 99 leküzdendő, sík terepes kilométer.

Az indulást a hajnali órákra terveztük, de szüleim, akik ismerik ébredési és reggeli szokásainkat, mosolyogtak ezen. Megérzéseik nem csaltak. A hajnali indulásból fél nyolc lett. Pakolással nem kellett időt tölteni, mert a felszerelést már egy héttel előtte összepakoltuk. Csak az értékeinket rejtő kormánytáskát és a GPS-t kellett a kormányra akasztani, majd gyors búcsúzkodás anyutól, papától, Ancikától és Bütyöktől, a kiskutyától. Izgatottan ültünk bringáinkra és már gurultunk is a házunktól pár száz méterre folydogáló Duna partjára, amely ezen a napon végig kísérte utunkat. Már ekkor érzékeltük, hogy az időjósok a szél tekintetében nem tévedtek. Természetesen szemből fújt, és nem is akárhogyan. Azért kedvünket nem szegte, és önfeledt boldogságban, óriási szabadságérzettel megfűszerezve nyomtuk a pedált. Még nem tettünk meg egy kilométert sem, amikor Soroksár újonnan átadott kerékpárútján az utánfutóm, (mert én a csomagokat utánfutóval cipelem) furcsán elkezdte rángatni a bringámat. A kerékpárra szerelt tartókonzolt nem tudta megtartani az egy darab csavar, amellyel a szervizbe rögzítették, így az előre hátra lötyögött minden egyes pedálfordulatnál. Ezt gyors megoldásként, jó vastagon körbetekert szigetelőszalaggal orvosoltam és folytattuk tovább utunkat. Nagyobb szerelésbe nem akartam belefogni, mert úgy voltam vele, hogy Győrszentivánba, ahol több napot táborozunk, majd lesz időm bütykölgetni. Innen szép, majd lepusztult szakaszok váltogatták egymást a Lágymányosi-hídig. Budapesten, a budai oldalon futó Duna parti kerékpárúton fennakadás nélkül hajtottunk keresztül. A Római parton kedvenc büfénkben még ittunk egy kávét, majd Budapesttől végső búcsút véve, elindultunk Szentendre felé. A Római part végén van egy szakasz, amely a Duna árterébe, sűrű őserdő jellegű, gyönyörű területen halad. Itt mi nagyon ráfaragtunk. Előző hetekben áradt a Duna. Mivel ez árterület, ezért ez a rész is víz alatt állt. Az áradás ugyan levonult, de az iszap és hordalék még nem volt eltakarítva a kerékpárútról, amibe mi annak rendje és módja szerint beleragadtunk. Szerencsétlenkedve, csúszkálva toltuk megpakolt gépeinket a bokáig érő sárba, miközben helyzeti előnyüket kihasználó, óriási szúnyogok támadtak ránk. Ember feletti küzdelem árán, nyakig sárosan, szúnyogcsípésektől eltorzult arccal vágtuk át magunkat ezen az erdei szakaszon. Ezen a ponton azért már kezdett csillapodni a kezdeti eufólia. Pár pillanatra azért elgondolkodtam rajta, hogy biztos jó ez nekünk? Ha nem lennénk mind a ketten fanatikus kerékpárosok, lehet, hogy ezen a ponton hagytuk volna abba ezt az egész túrázósdit. (Szerencsére nem tettük.) Sajnos „kis” erdei kalandunkkal tetemes időveszteséget halmoztunk fel, így erre a napra tervezett látnivalók listájának nagy részét törölni kellett. Szentendrére meglehetősen csapzottan érkeztünk, de a városka hangulata, hamar feledtette velünk a megpróbáltatásokat. Bevetettük magunkat a turistaözönbe és bicóinkat tologatva, mi is mély áhítattal sétálgattunk a műemléképületekkel övezett macskaköves, szűk utcácskákban. Szentendrén már többször is jártunk, de mindig megcsodáljuk és hagyjuk, hogy magával ragadjon varázslatos hangulata.

Rövid sétánk és egy fagyi után visszamentünk a Duna partra és folytattuk küzdelmünket a széllel. Kerékpárúton Leányfaluig mehetünk, majd a település területén sajnos elfogy, így egy rövid szakaszra ki kell mennünk a 11-es főútra. Itt, nagy forgalomban kellett tekerni. Megpróbáltunk bemenni kisebb párhuzamos utcákba, de nem sok értelme volt, mert azok rövidek és igen rossz minőségűek, így inkább visszatértünk a nagyobb forgalmú főútra. Összességében, ha végig a főutat választjuk 2,7 km-t, kell az autók között kibírni a Szentendrei-sziget hídjáig. Az útvonalat úgy terveztem, hogy a szigeten keresztül biciklizünk, és komppal megyünk át Vácra, ahol végig kerékpárúton mehetünk Szobig. Ez jó gondolatnak bizonyult, mert a komphoz vezető úton már jóval nyugisabbak voltak a körülmények. Fél háromkor értünk a révhez, ahol jegyváltás után még volt 20 percünk az indulásig, amit fotózással használtam ki. A komp nagyon turistabarát, ugyanis az egyik oldalán van egy kilátószerű emelet, ahonnan csodálhatjuk a tájat, míg átúszik Vácra. Vác, gyönyörű város, de most meg sem próbáltuk látnivalói felkutatását, inkább majd szánunk rá egy egész napot a közeljövőben, egy egynapos túra keretein belül. A váci kerékpárút, ami tulajdonképpen Dunakeszitől – Szobig tart, Magyarországon példa értékű. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy minden egyes méterén, gyönyörű tájakon és kiváló körülmények között biciklizhetünk. Szívből ajánlom mindenkinek.

Ezt a páratlan utat, mi most csak Váctól élvezhettük. Elindultunk hát Verőcére és élveztük a tájat, a napsütést és a friss dunai levegőt. Amit nem élveztünk az a szűnni nem akaró folyamatos szembeszél. Hihetetlen, hogy mennyi energiát kivesz az emberből. Verőce előtt, egy drótkerítéssel elkerített régi romra lettünk figyelmesek az országút túlsó oldalán. Ez bizony nem lehet más, mint egy római kori őrtorony maradványa, amely a Duna partján dacol az idővel. Szeretem a régi, főleg római romokat, ezért megálltunk és alaposabban megnéztük. Nem sok maradt a toronyból, viszont annak alaprajza jól kivehető volt a néhány méter magas falmaradványokból. Ilyenkor mindig elábrándozok, hogy ezek a falak, ha mesélni tudnának, mennyi érdekes történettel szolgálhatnának. Milyen lehetett fénykorában a táj, amelyre vigyázott? Jó lenne visszarepülni az időbe, persze csak nézelődni. Verőcén úgy döntöttünk, hogy viszonylag jól állunk idővel, így teszünk egy kis kitérőt és megpróbáljuk felkutatni a Magyarkút felé vezető út melletti, XIII. századi templomromot. A romot sajnos, erőfeszítéseink és a GPS ellenére, nem találtuk. Csalódottan gurultunk vissza a Duna partra és folytattuk utunkat Szobra.

A kerékpárút Nagymarosi szakaszán csodálatos kilátás nyílik a Visegrádi-hegységre és a fellegvárra. A festői környezetbe megálltunk néhány fényképet készíteni, de mivel már este hat óra volt és nem tudtuk pontosan, hogy meddig jár a szobi komp, hamar indultunk tovább. A szél továbbra is csak fújt és fújt. Szobra fájó térdekkel és fáradtan érkeztünk, de a tudat, hogy Esztergom már nincs messze és emelkedőket sem kell leküzdeni vigasztalt. Maradék erőnket összeszedve nyomtunk egy erőltetett tempót a kompig. A távolból már halljuk, hogy felbőg a kis vontatóhajó motorja és a komp szép lassan távolodni kezd a parttól. Ezt, nem hiszem el! Szerintem ez volt az utolsó! Fájó térdemmel besántikáltam a komp büféjébe, ahol egy kedves hölgy megerősített baljós előérzetemben. Értetlenül néztem a menetrendet, amely szerint még 10 perc lenne az indulásig, amit hangosan meg is jegyeztem. A válasz egy mosoly volt.

Elcsüggedve bicegtem vissza a bringákhoz. Miközben azon tanakodtunk, hogy most mit is csináljunk, visszaért a komp is. Személyzete szemmel láthatóan sietve hagyta el a teknőt, és hangosan megjegyezték „végre mehetünk sörözni”. Na gondoltuk magunkba, hogy „kössön belétek az a sör”. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy nem maradt más lehetőség, mint Szlovákián keresztül a Mária Valéria-hídon Esztergomba jutni. Útvonalunk így Szob – Ipolydamásd – Letkés – Ipolyszalka – Bajta – Garamkövesd – Párkány – Esztergom, 26 km-es kurflival módosult. Úgy hiányzott ez nekünk, mint Vizigótnak a jégkorszak! Elcsigázva indultunk tovább és az utolsó magyar, mármint magyarországi magyar faluba Ipolydamásdon bementünk egy kocsmába egy kis helyreigazításért, ahol felhívták a figyelmünket, hogy Szlovákiába csak bukósisakkal menjünk át, mert ott ez bizony kötelező.

Hurrá, még ez is! Megmondom őszintén nem szívesen léptük át a határt. Igaz ritkán, de azért nézek tévét, és hát valljuk meg őszintén, ha a híradóba, Szlovákia szóba kerül, akkor az általában valami magyarokat ért atrocitás kapcsán történik. Ráadásul már be is sötétedett és a levegő hőmérséklete is lehűlt így minden adott volt, hogy közérzetünk a bányász béka feneke alá süllyedjen. Az utánfutóból előbányásztuk a bukósisakokat, mert szerencsére betettem, és zabszemmel a hátsónkba nekivágtunk az ismeretlennek. Mint az őrült, úgy tekertünk, és ha embert láttunk az utcán mukkanni se mertünk. Úgy voltunk vele, csak ússzuk meg ezt az egészet baj nélkül. Ipolyszalkánál várt ránk a következő megpróbáltatás. Egy 67 méteres emelkedőt kellett leküzdeni 2 km-en keresztül, bedurrant térdekkel. Mintha a Himalájára mentünk volna fel. Ekkor már szó szerint szenvedtünk. Na de a lejtő sem hozta, a várt megváltást. Az emelkedőn kellő képen megizzadtunk, és amikor élvezhettük volna a lejtőn a suhanást, a hűvös menetszél keserítette életünket. Kisvártatva egy mezőgazdasági gép tűnt fel előttünk az úton. Mögé érve megéreztük motorjának melegét. Olyan jól esett. Még soha nem örültem ennyire mezőgazdasági gépnek. Mondtam is a páromnak, hogy ezt mi, meg nem előzzük. Menjünk mögötte, amíg csak el nem kanyarodik valamerre. Párkány előtt egy kereszteződésnél, aztán ez be is következett. Szerencsére már nem voltunk messze a kempingtől. Ekkorra már kiszállt belőlünk maradék erőnk is, és a Mária Valéria-híd púpja egy hegynek tűnt. Mondtam is „nem hiszem el, hogy nem tudok feltekerni egy nyomorult hídra”, de amikor megláttuk a magyar címert a határon, úgy éreztem, mintha kötélen húztak volna át. Az esztergomi kempinghez már nagyon nyúzottan érkeztünk meg. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy állapotunkra és a késői időpontra való tekintettel nem állítunk sátrat. Kivettünk egy olcsó szobát. Nagyon jól esett lezuhanyozni. Áthűlt, izzadt testünk valósággal felfrissült. Vacsorázni már nem volt kedvünk. Lefekvés előtt, én még készítettem magamnak egy vízipipát, amellyel kiültem egy padra és kényelmesen hátradőlve mélyeket, szívtam csövébe. Az éjszaka csendjébe belehasított a pipa bugyogása. Lassan fújtam ki a méz édes, hűvös füstöt az orromon és számon egyszerre, hogy minél jobban élvezhessem annak zamatát. Rám telepedett a nyugalom az éjszakába, de olyan nyugalom, amihez foghatót még nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztaltam. Szemeim lassan-lassan lecsukódtak. Sajgó lábakkal, élményektől túlcsordulva tértünk nyugovóra.

A nap tanulsága: Gyönyörű szép tájakon vezető útvonal szint végig kerékpárúton. Az út legnagyobb részt, közvetlenül a Duna partján vezet. Emelkedőkkel nem kell számolni, így normál körülmények között könnyedén végigjárható. Gyerekes családoknak is bátran ajánlom, még ha nem is egynapos programként. Talán Magyarország, leginkább kerékpárbarát útvonala.

Látnivalók: Szentendre - Ferenczy Múzeum (Fő tér 6.). Ámos Imre-Anna Margit Múzeum (Bogdányi u. 10-12.). Barcsay Gyűjtemény (Dumtsa Jenő u. 10.). Czóbel Múzeum (Templom tér 1.). Kmetty János Emlékmúzeum - Kerényi Gyűjtemény (Fő tér 21.). Népművészetek Háza (Fő tér 2-5.). Római Kőtár (Dunakanyar krt. 1.). Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.). Vajda Lajos Emlékkiállítás (Hunyadi u. 1.). Kovács Margit Kerámiagyűjtemény (Vastagh György u. 1.). Boromissza Tibor Emlékház (Dunakorzó 4.). BKV Tömegközlekedési Múzeum (Dózsa Gy. út 3., HÉV végállomás). Caprice Ékszer-Manufaktúra (Dózsa Gy. u. 22.). Dobos Édesség Múzeum (Bogdányi u. 2.). MűvészetMalom Képzőművészeti és Kultúrális Központ (Bogdányi út 32.). Nemzeti Bormúzeum (Bogdányi u. 10.). Rádiókiállítás (Dunakorzó 10.). Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Sztaravodai út). Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda (Dumtsa Jenő u. 12.). Szabó Marcipán Múzeum (Dumtsa Jenő u. 14.). Szántó Emlék- és Imaház (Alkotmány u. 3. (bejárat a Hunyadi utca felől)). Szerb Egyházi Múzeum (Pátriárka u. 5.). Romai katolikus templom a XIII. századból (Templomdomb). Blagovesztenszka szerb ortodox templom (Fő tér). Jakov Ignatovics-ház (Dumtsa J. u. 5/a.). Pozsarevacska-templom (Kossuth u. 1.). Preobrazsenszka-templom (Bogdányi út 42.). Szerb kereskedőház (Fő tér 2-5.). Városháza (Városháza tér 3. ). Vincze Papírmerítő Műhely (Angyal u. 5.). Erdész Galéria (Bercsényi u. 4.).; Leányfalu – Móricz-villa (Móricz Zsigmond u. 155.). Római őrtorony romjai (Móricz Zsigmond u.). Szendrey-Gyulai villa (Gyulai Pál u. 11. sz.).; Tahitótfalu -Pollack Mihály síremléke (katolikus temető). Pollack Mihály szüreti háza (Patak sor 50.). Kernstok-villa (Feszty Árpád u. 10.). Pollack Mihály nyaralója (Pincesor 474. sz.). Református templom (József Attila u. 4.). Római castellum (Bolhavár) maradványai. Római katolikus templom (Templom tér).;

Vác - Kuria bórmúzeum (Március 15. tér 20.). Fehérek temploma (Március 15. tér 22.). Memento Mori múmia kiállítás (Március 15. tér 19.). Görög templom (Március 15. tér 19.). Városháza (Március 15. tér 11.). Nagypréposti palotát (Március 15. tér 4.). Kőkapu (Köztársaság út 69.sz. épület előtt). Hegyes torony (Liszt Ferenc sétány 12.). Zsinagóga (Eötvös utca). Piarista templom (Szentháromság tér). Székesegyház (Konstantin tér). Vác remete szobra (Kossuth tér). Szeminárium (Konstantin tér 1-5.). Papsarok épületei (Konstantin tér 11.,13.és 15.). Kispréposti palota (Konstantin tér 10.). Püspöki palota (Migazzi tér 1.). Püspöki Könyvtár (Migazzi tér). Ferences templom és rendház (Géza király tér). Hétkápolna (Derecske-dűlő 2.). Gombás-patak hídja (Diadal tér). Vörösház (Csányi krt.52.).; Verőce - Perneky Sándor Öreg rádiók c. magángyűjteménye (Árpád út 21. Tel.: 27/350-130; 30/2459-118). Gorka Géza Kerámiamúzeum (Szamos utca 22.). Migazzi-kastély (Migazzi u. 1.). Násznép-barlang. Népi lakóház (Árpád u. 8.). Református templom (Rákóczi u. 43.). Római katolikus templom (Lugosi u. 4.). Római kori maradványok (12-es országút mellett). Sturm Ferenc-nyaraló (Árpád u. 58.). XIII. századi templomrom (a faluból Magyarkút felé elágazó út mellett).; Kismaros - 200 éves erdészház (Morgó-patak völgyében). Falumúzeum (Kossuth Lajos u. 21.). Mátyás király fája (Dunakanyar Üdülőfalu). Pincesor (Dózsa György út). Római katolikus templom (Dózsa György u. 5.).; Nagymaros - Julianus-kilátó (Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán). Kálváriakápolna (a Szent Imre térről gyalog közelíthetjük meg). 1800-ban állított kőkereszt (Kossuth tér). Lakóházak a XIX. századból (Magyar u. 4-6.). Remetebarlangok a XI. századból (Nagymaros, külterület). Római katolikus templom (Szent Imre tér 2.). Szent Rókus-kápolna (Váci út).; Zebegény - Római katolikus templom (Árpád u. 7.). SZŐNYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM (Bartóky u.7.). HAJÓZÁSTÖRTÉNETI MÚZEUM (Szőnyi Istán u. 9.). Sziklaszentély (Kálváriadomb). Az ezredéves kiállítás dohánycsarnoka (János-hegy). Dőry-kastély (Dózsa György u. 24.). Hét nyílású, 74,7 m hosszú viadukt az 1800-as évekből (külterület). Hősök emléke (Kálváriadomb). Kilátó (Kálváriadomb). Maróti-villa (Táncsics u. 18.). 1800 körül épült Öregmalom (külterület). Pincesor (Szőnyi u.).; Szob – Börzsöny Múzeum (Szent László utca 14.). Luczenbacher kastély (Árpád u. 8.). Luczenbacher-kápolna és –kripta (római katolikus temető). Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századból (Szent László u. sarka). Római Őrtorony-rom (külterület). Római katolikus templom (Szent László u. 1.). XVIII. századi vendégfogadó (Fő tér).; Esztergom – Bazilika (Szent István tér 1. Nyitva tartás: Templom: márc. 1-ápr. 30.: 8-18 óráig, máj. 1-okt. 31.: 8-20 óráig, nov. 1-dec. 31.: 8-16 óráig.). Keresztény Múzeum (Mindszenty tér 2.). Főszékesegyházi Kincstár (Szent István tér 1. (Bazilika)). István király koronázási helye (Szent István tér). Vár (Szent István tér 1.). Duna Múzeum (Kölcsey Ferenc u. 2.). Obermayer-ház (Deák Ferenc u. 1-3.). Vármúzeum (Szent István tér 1.). Balassa Bálint Múzeum /régészeti tárgyak/ (Pázmány P. u. 13. (Régi Megyeháza) és Mindszenty tér 5.). Esztergomi Bemutatóközpont (Kertváros (Strázsa-hegy)). Főszékesegyházi Könyvtár (Pázmány Péter u. 2.). Római katolikus templom (Mindszenty tér 1.). Városháza (Széchenyi tér 1.). Babits Mihály Emlékház (Babits Mihály u. 11.). Belvárosi plébániaház (IV. Béla király u. 3.). Bencés Gimnázium (Főapát u. 1.). Bencés rendház (Bottyán János u. 8.). Érseki palota (Mindszenty tér 4.). XVIII. században épült a - templom melletti - ferences rendház (Bottyán János u. 10.). Fogadalmi templom (Simor János u. 128.). Kamenszky-ház (Jókai u. 1.). Kanonoki házsor (Szent István tér 4-9.). Kerektemplom (Rudnay Sándor tér 9.). Meszéna-ház (Bottyán János u. 5.). Ozicseli Hadzsi Ibrahim XVI. századi dzsámija (Berényi Zsigmond u. 18-20.). Prímási gépgyár (Berényi Zsigmond u. 20.). Római őrtorony (Búbánatvölgy). Rozália-kápolna (Dobogókői u.). Szerb Ortodox templom (Kossuth Lajos u. 61.). Vízivárosi várfalak (Berényi Zsigmond u.). Zárda (Pázmány Péter u. 18.).